Petrovics Zétény: 8 év, amivel minden elindult

Zéti: Hát igen, amikor anyukám meglátta a tánccsoportot, megkérdezte tőlem, nincs-e kedvem kipróbálni. Én mondtam, hogy miért is ne? De amikor megérkeztünk Komlóra és benéztem a terembe, láttam, hogy az idősebbek már mennyire tudják a táncot, és hát be kell vallanom, megijedtem ott maradni. Mondtam is anyának, hogy menjünk haza. Aztán megpróbáltuk még egyszer azzal a gondolattal, hogy na, most már ott maradok, de hát nem így lett. Végül anyukám felvette a kapcsolatot Adriánnal, és eljött Bonyhádra. Mivel ott mindenki új volt, már nem féltem, és azóta is örülök, hogy ennek a közösségnek a részese lehetek még mindig.

Zéti: Igazából sosem gondoltam volna, hogy ekkora közösség lesz ebből az egészből, de nagyon örülök neki, hogy a szerencse miatt ennyien kipróbálhatták nálunk a táncot.

Zéti: Időszaknak biztosan azt mondanám, amikor még öten voltunk fiúk Adriánon kívül. Sajnos azóta az egyik legjobb barátom abbahagyta, de a közös emlékeket sosem felejtem el, főleg a közös táborokat – bárcsak soha ne hagyta volna abba! Csoportnak pedig a Future-t mondanám, mert ott tanultam meg igazán mindent, és abba a csoportba jártam, amikor először színpadra álltam.

Zéti: Nagyon boldog érzés volt többször is megnyerni ezt a címet, minden évben izgatott voltam, hogy ki kapja meg. Nyilván örültem annak is, ha más kapta, mert így ő is átélhette ezt az érzést. És hát meg szeretném köszönni azoknak az embereknek, akik akkor rám szavaztak!

Zéti: A legnagyobb kihívásnak szerintem a Soha ne hagyd abba! című előadásban a francia fiú szerepem volt a legnehezebb, de egyben azért élveztem is. Ami viszont a legközelebb áll a szívemhez, az Ákos doki a #Retro-ból. Ő marad az örök kedvenc, hiszen akkor álltam először színpadon, és hát mit ne mondjak, nagyon jó szerepet kaptam.

Zéti: A kedvencem mindig is a Sweet Sixties! marad, mert Jack szerepe nagyon bejött, a táncok is atom jók voltak. Nagyon hiányzik az az előadás!

Zéti: Hát ami szerintem legközelebb áll hozzám, az a Hip-Hop vagy a gengszteresebb táncok. Nagyon szeretem a pörgős rap zenéket, azokra tudok igazán táncolni.

Zéti: Hát valamilyen szinten a magabiztosságomon nagyon sokat változtatott, sokkal felszabadultabb ember lettem a tánc miatt.

Zéti: Őszintén szólva kicsit féltem, mert hát ott is mindenki nagyobb volt nálam. De volt ott egy másik fiú, akivel tökre jóba lettem és jól kijöttünk. Meg hát a táncórákra rollerrel mentünk, ami amúgy tökre király volt!

Zéti: A legviccesebb biztosan az volt, amikor a fiúkkal kidobóst játszottunk egy stresszlabdával, amibe ilyen fehér hab volt. Mielőtt dobtuk, mindig azt kiabáltuk, hogy „Zusammen!” – ami igazából egy német szó, nem is tudom, hogy jött, csak úgy egyszer jött. Ez nekem a legviccesebb emlékem.

Zéti: Család, Barátok, Szabadság.

Zéti: Szerintem soha ne add fel! Ha nem megy valami, akkor kérd meg Adriánt, hogy mutassa meg még egyszer, és élvezd, hogy egy ilyen jó közösség közé tartozol.