Hajdu Vivien: 9 év töretlen energia

Vivi: Az első órám konkrét részleteire már alig emlékszem, de az érzés megmaradt, ami akkor a leginkább megfogott, az a hangulat, a közösség és a szabadság, amit a tánc ad. Nagyon gyorsan azt éreztem, hogy ez nemcsak egy hely, ahol táncolni tanulunk, hanem egy igazi közösség, aminek jó a részévé válni. Szerintem ez a hangulat, ez a közösség és a tánc által adott szabadság az, ami akkor megfogott, és ami miatt kilenc év után is itt vagyok.

Vivi: Az évek alatt rájöttem, hogy igazából mindenkinek arra van ideje, amire szeretné, hogy legyen. Így én megtaláltam a helyét a táncnak a tanulás mellett is. Persze voltak sűrűbb időszakok, de a próbák nem elvettek az időmből, hanem inkább segítettek egyensúlyban maradni. Most, egyetemistaként ez még inkább érződik, főleg vizsgaidőszakban, amikor a folyamatos tanulás mentálisan megterhelő tud lenni. Ilyenkor az edzés igazi kikapcsolódás, ami pár órára teljesen el tud szakítani a tanulástól, a határidőktől és a vizsgák miatti stressztől. A mozgás, a zene és a közös munka segít levezetni a feszültséget, feltölt, és utána sokkal nyugodtabban, tisztább fejjel tudok visszaülni tanulni.

Vivi: Az elmúlt 9 évből a mostani időszak áll a legközelebb a szívemhez, mert egy nyugodt, szeretetteljes, vidám és biztonságos közegben érzem magam.

Vivi: Minden alkalommal meglepődtem, mikor átvehettem ezt a díjat. Nekem ez azért különleges, mert azoktól kaptam, akikkel együtt küzdünk a próbákon, bénázunk néha, aztán együtt örülünk, amikor végre összeáll minden.

Vivi: A kedvenc szerepem a „Hello, win! Szelvényt vagy csalunk!” című darabban volt. Nagyon szerettem, mert tele volt energiával, bohóckodással, meglepetésekkel és izgalommal. Ez a darab állt legközelebb a szívemhez is, mert jó szerepet kaptam és szerettem eljátszani azt.

Vivi: Nekem a Soha ne hagyd abba! táncjáték nyilvános főpróbája volt a legemlékezetesebb, amit jótékonysági céllal adtunk elő a Legyél Ádám Reménye Alapítvány javára. Már attól különleges volt az egész, hogy tudtuk, most nem csak magunkért táncolunk.

Vivi: Nagyon furcsa, de közben tök jó élmény volt a tükör túloldalán állni. Teljesen más érzés vezetni az órát, mint benne lenni. Amikor nem csak magamra kell figyelnem, hanem mindenkire egyszerre, ki hol tart, ki bizonytalan, kinek kell egy kis plusz segítség vagy épp bátorítás.

Vivi: Az elején izgultam, hogy vajon mennyire fognak komolyan venni, de nagyon jó érzés volt látni, hogy figyelnek rám, próbálják megcsinálni, amit mutatok, és elfogadják a segítséget tőlem.

Vivi: Egyértelműen a hip-hop az én világom. Abban érzem magam a legszabadabbnak és leginkább önazonosnak. Szeretem benne az erőt és a lazaságot.

Vivi: A táborok mindig jól sikerülnek. Egész héten együtt lehetünk, tanulunk valami újat, közben pedig épül a csapat. Szeretem, hogy mindenki kicsit más oldalát is megmutatja, így jobban összekovácsolódunk, és ezek az élmények mindig maradandóak.

Vivi: Összetartó, vidám, dinamikus.

Vivi: Idővel mindig egyre jobb leszel, de ehhez kell az akarat és a kitartás is. Ne félj hibázni, mert minden próbálkozásból tanulhatsz.